Mocskos ügy! Félelmet keltő. Mi az üzenete? Előre bocsátom, apám révén örmény származású vagyok. Amennyire édesanyám révén magyar és ezt fontos leírni bármi előtt, hiszen Itt élek sok száz örmény származású honfitársammal együtt és rajongva szeretem ezt az országot, bármilyen nehezek is a hétköznapok. Sosem féltem, minden nap úgy kezdem a napot, hogy van hitem és vannak terveim. Három pici gyermek mellett ez a legkevesebb...nem?

De most mintha elbizonytalanodtam volna... A gyilkos, aki azért öltött egyenruhát, hogy minél több örményt mészárolhasson, néhány éve Budapestre érkezett Azerbajdzsánból. Onnan, ahol még a huszadik század végén is pogromszerűen törtek rá ártatlan családokra lakásaikban, fényes nappal az utcán gyilkolták le őket, csak azért mert keresztények és örmények. Ez még Bakuban, Szumgait-ban történt, abban az országban, amit itthon az idei Euróvíziós dalfesztivál fénypompás díszleteiből ismer csak az egyszerű magyar ember. Pont azt tette ez a Budapestre keveredett szörnyeteg is, amit a pogromokból otthon már megtanulhatott. Éjszaka, álmában tört rá örmény diáktársára, a Nemzetvédelmi Egyetem kollégiumában és egy baltával brutálisan kivégezte őt...

Sokkolta a magyarországi örmény közösséget, ami akkor megtörténhetett. Világossá vált sokadszorra, hogy a vérgőzös gyűlölet nem áll meg az országhatárok előtt, hanem repülőre száll és megkeresi az alkalmat, hogy gyászt és fájdalmat okozzon. Az azeri gyilkos néhány év - az azerbajdzsáni börtönökhöz képest ötcsillagos ellátást nyújtó - magyarországi fogva tartás után, egy különös - bár kiábrándítóan kézenfekvő, érthető és pitiáner módon beárazott -  diplomáciai kufárkodás eredményeként ma Bakuban ünnepelt akcióhős és előléptetett katonatiszt.

Örményt ölni dicsőség! Ez a ma igazi Azerbajdzsánja, ez a hivatalos álláspont és ez az üzenete az egész mocskos ügyletnek, a hazai és a világ valamennyi örményére nézve. Ebben a vérfagyasztó országimázsban működött együtt stratégiai partnerként Magyarország ( úgy értem Magyarország néhány politikusa ). Megalázó, félelemkeltő, szégyen, hogy üzleti érdek és politikai mindenek felettiség felülírhat emberséget és jóérzést, terrort támogat és azt sugallja: Jöjj Budapestre, ha örményt támad kedved gyilkolni és nemzeti hős leszel! 

Az azeri baltás gyilkos elengedése több mint szerencsétlen, jóhiszemű ballépés. Több mint fájdalmas amatőrizmus. Minden határon túl megy. Egy hazai dolgos, szorgalmas kisebbség lekezelő arcul csapása. Én még emlékszem, amikor MÖBK ( Magyar Örmény Baráti Kör ) feliratú sárga mezekben egy csapatban fociztam Orbán Viktorral egy jótékonysági meccsen. Ő talán elfelejtette már  és ártatlan lelkű gimnazistaként én sem hittem volna, hogy néhány évvel később inkább gyilkosokkal játszanak tovább egy csapatban a világpolitika egyre rémisztőbb Arénájában. Hölgyeim és Uraim, ezen a szinten már nincsenek véletlenek. Letagadhatatlan, hogy a külügy részéről tudtak és számoltak is a lehetséges következményekkel. Minden irányból szóltak a riasztók, érkeztek a figyelmeztetések. Mégis meg kellett lépni! Miféle mocskos érdekből? Persze minden jogszerű volt, és a nemzetközi törvényeknek megfelelő, Azerbajdzsán mégis magasról tesz ígéreteire és ránk is, miszerint a gyilkosnak folytatnia kell büntetésének letöltését. Ehelyett azonnali kegyelemben és számos juttatásban részesült. Ezzel Azerbajdzsán nemcsak az örményeket, de Magyarországot, kormányát, népét és törvényeit is megalázó gesztust gyakorolt az erősebbek és gazdagabbak primitíven gőgös fölényességével.

Bennem, és a hazai örményekben nincs gyűlölet, csak megrendülés. A fájdalommal és gyásszal 1915 óta megtanultunk együtt élni. Senki sem kért tőlünk bocsánatot a genocídiumban legyilkolt milliókért, nagyapám szüleiért és testvéreiért. Azt hiszem a most történtekre sem lesz őszinte, szemünkbe néző felelet, csak mellébeszélés és  politikai süketelés...

Kedden délután várható hivatalos állásfoglalás és tájékoztató a hazai örmény kisebbség képviselői részéről, akik beszámolnak az elmúlt hét egyeztetéseiről, tiltakozásairól, és arról, hogy mi vezethetett idáig.